¹  Lélekelemzési tanulmányok. Dolgozatok a pszichoanalízis fõbb kérdéseirõl. Budapest: Somló Béla Könyvkiadó, 1933. Reprint kiadás: Párbeszéd Kiadó és T-Twins Kiadó, Budapest, 1993.

²  Sigmund Freud: Ferenczi Sándor. Uo. 5-7.

³  Ignotus, családi nevén Veigelsberg Hugó (1869-1949), 1908-tól 1930-ig a Nyugat fõszerkesztõje, 1913-ban a Magyar Pszichoanalitikai Egyesület alapító tagja volt. A nekrológ megírása idején Bécsben élt.

⁴  Hitler 1933 januárjában történt hatalomra jutása után májusban elkezdõdtek a könyvégetések a német nagyvárosokban. Freud könyvei is a máglyákra kerültek.

⁵  Ferenczi – az Egyetemi Tanács pár hónappal korábbi elutasítását követõen – végül is 1919 áprilisában megkapta professzori kinevezését a budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karára, ahol belekezdhetett a Pszichoanalitikai Tanszék és Klinika felállításába. A sors különös iróniája, hogy kinevezésén többek között Lukács György közoktatási népbiztoshelyettes aláírása szerepel. (Mint ismeretes, Lukács egész életében igen kevéssé becsülte a pszichoanalízist.) Sorsukat nemcsak ez kapcsolja össze, hanem az a tény is, hogy Lukács létrehozta a nemzetközileg elismert Budapesti Iskolát a filozófia területén, Ferenczi pedig, anélkül, hogy szándékában állt volna, gondolkodásával és személyiségével, tanítványaival együtt megteremtette a pszichoanalízis budapesti iskoláját, ami – valójában a szó szoros értelmében vett iskola nélküli – szemléletmódot jelentett, fõleg a terápiás kapcsolat új minõségében és a traumaelmélet terén. Ferenczi professzori kinevezése a Tanácsköztársaság ideje alatt történt, a csakhamar bekövetkezett bukást követõ megtorló intézkedések áldozatául esett a pszichoanalízis elsõ egyetemi katedrája is. (Lásd errõl: Erõs Ferenc-Kapás István-Kiss György-Patrizia Giampieri Spanghero [1986]: Ferenczi Sándor és a budapesti egyetem 1918-1919. Egy katedra történetének dokumentumai. Pszichológia, 7: 584-592.)

⁶  Érdekes, hogy Márai valahogy nem orvosi minõségben tekintett a pszichoanalitikus orvosokra, akik ott voltak Ferenczi sírjánál, példaként Paul Federn, a Bécsi Pszichoanalitikai Egyesület akkori elnöke, aki valamennyi analitikus nevében vett búcsút Ferenczitõl, vagy Hermann Imre, Bálint Mihály és sokan mások.