MÛHELY
Takács Mónika
A LEALÁZOTT SZEXUÁLIS OBJEKTUM
Az Élet olyan válogatott, megdöbbentõ
furcsaságokat talál ki minduntalan, [...] annyi nyughatatlanul,
szinte természetellenesen rángatózó embertársam
vonaglik magából kikelve körülöttem, erõnek-erejével
kínálkozva, hogy foglalkozzam velük: nem én alkottam
meg õket, hanem a perverzül mûvészkedõ
élet.1 |
A lírai költõ voltaképp egyéni
pszichológus, aki saját lelkének rejtett áramlatait
hozza nyilvánosságra, amelyek aztán az olvasó
hangulatában hasonló rezgéseket ébresztenek.2 |
Hát küldetés, hogy te egy rongy rimáról, |
Az irodalom és pszichoanalízis kapcsolatáról folytatott diskurzus már-már közhelyes gyakorisággal felmerülõ dilemmája, hogy azt formálta-e egzakt elméletté a pszichoanalízis, amit a mûvészek már megfogalmaztak, vagy a pszichoanalízis illusztrációja után kell-e az irodalmi alkotásokban kutatni. Ennek, a máskülönben terméketlennek mondható dilemma kísértésének teret adni is egy esetben tûnhet érdemesnek, mégpedig azoknak a szépirodalmi munkáknak szemrevételezésekor, amelyek a freudi életmû és a pszichoanalitikus mozgalom kibontakozásával egyazon pillanatban és miliõben, a századfordulós Monarchia valamelyik nagyvárosában születtek. Így a következést kölcsönösség, egymásra hatás és érintkezés fogja felváltani.
Szilágyi Géza (1875-1958) jogász végzettségû költõ, író, újságíró volt, és Harmat Pál szerint szinte csak mellesleg számított pszichoanalitikusnak.4 Szilágyi 1914-ben Ferenczi kérésére csatlakozott a Nemzetközi Pszichoanalitikus Egyesület (Internationale Psychoanalytische Vereinigung) budapesti helyi csoportjához, s a késõbbi szervezeteknek is mindvégig íróként eleinte az Ignotusét megközelítõ újságírói tekintéllyel maradt tagja.
Korai versei és néhány publicisztikája azt sejteti, hogy a Ferenczi vezette pszichoanalitikus mozgalommal fenntartott személyes kapcsolaton túl a lélekelemzés (freudi) elméletének eredményei jelentõs befolyással voltak szépírói-költõi tevékenységére is. Ez a szellemi környezet nem igazolja, de mindenesetre felbátorítja az olvasót, hogy Szilágyi szépirodalmi mûveiben a pszichoanalízis által is tematizált motívumokat keressen, jelen esetben, hogy a választott szöveghez a pszichoanalízis hermeneutikájával közeledjék. Ilyen módon a szöveg hiteles-fikcionális világán belül a beszélõ szubjektum lelkét mint narratívat gondolja el,5 miközben psziché történetének, világhoz való kapcsolódásának sajátos mintázatát kísérli meg kirajzolni a versbe épülõ trópusok alapján. A pszichoanalitikus gondolatkör kontextusában a szociografikus megközelítés szó szerint mûködõ elemeinek olykor a literálistól eltérõ értelmet lehet teremteni: azaz trópusokká gazdagítani õket. Képekké gazdagítva a körülményeket egy igaz (külsõ valóságra referáló) olvasat mellett valami belsõ valóságra építõt: hiteleset nyújtani.
A jó Isten címû korai versének (1903) tárgyául Szilágyi a prostitúciót választja, ami nyitott kapuk döngetõjére vallhatna: A perdita-kultusz, »Dosztojevszkij halhatatlan szánalmának ez a félremagyarázott kávéházi lecsapódása«, akkor még izgatta az ifjúságot. írja Ady nagyváradi éveit (1900-1903) jellemezve, egy 1938-as, Baudelaire modern magyar lírára tett hatásáról értekezõ könyv6 (a vers szövegét lásd a Függelékben). Többek között ezért szokás, (irodalomtörténeti beidegzõdés) Szilágyit Ady-elõdnek, a magyar Baudelaire-nek tartani. (Talán ennek az árnyalatlanságnak köszönhetõ, hogy Vajda János szerelmi költészetének egyik elsõ méltatójaként és bizonyos mértékben követõjeként is láthatatlanná vált, nem érte el az irodalomtörténet-írás ingerküszöbét.)
Elõtte és utána is líránkban bizonyára halhatatlanabb vagyis az olvasás által folyamatosan létbe vont (H. R. Jauss)7 alkotások idézik fel a témát. (Csak a közvetlen szomszédságra utalva: Vajda, Reviczky, Ady.) Szilágyié kitûnik közülük sajátos tárgyilagosságával8 és témát illetõen akkor még páratlan szereplírai beállítottságával: Egyfelõl a költõi kompozíción belül szinte oknyomozó magyarázatára törekszik a lealázott szexuális objektum jelenségének, míg a halhatatlanabbak a leírásra szorítkoznak. Másrészt a prostituált szájába adva a szót (a vers címe alatt zárójelben: Egy utcai lány meséli), mezteleníti le annak okait, miért lett a lány rosszá. A hagyomány jobban kitüntetett darabjai a prostituáltról a férfi nézõpontjából az empátia különbözõ fokozataival élve szóltak.: Így Reviczky Perdita-ciklusának VII. darabja: Idegen vagy tenmagadnak / Idegen vagy a világnak / S bár mosolyra nyílik ajkad / Szíved mélyén sírni látlak. , majd Ady Az én menyasszonyomban: Mit bánom én, ha utcasarkok rongya, / De kísérjen el egész a síromba. / [...] Legyen kirugdalt, kitagadott, céda / Csak a szívébe láthassak be néha.
Ezzel szemben A Jó Isten szerzõjének ilyen pastiche-szerû ellenazonosulása9 saját nemével, úgy vélem, radikálisnak mondható.
A baudelaire-i dekadencia hatásának két témaválasztást érintõ következménye van Szilágyi költészetében; s e tematikus következmények párhuzamosak a közvélemény irritálására/reakciójára nézve polgárpukkasztás versus tudományos szubverzió a pszichoanalízis freudi vonalának középpontjában álló elemekkel: a testi szerelem nyílt ábrázolása versus szexualitás, a sátánosság, blaszfémia versus társadalom- és valláskritika. A vers egyfajta szintézis: az elsõ kötet (Tristia, 1896) erõteljesen baudelaire-i ihletésû sátánossága a gondviseléshit (keserûen) ironikus kezelésével blaszfémiává szelídülve kapcsolódik össze benne az (áruvá vált) erotikával. Tehát a szexualitáson kívül, amelynek megítélésében a legmerevebben utasította el a tudományos közvélemény a lélekelemzõ mozgalmat,10 a szöveg még egy tabut érint: a vallást. Mégpedig úgy, mint a fennálló kulturális szabályrendszer egyik alappillérét.
Az elsõ strófa az ártatlanságot boncolja nem minden meglepetés nélkül. A szûz voltam talán és a sok úrilány rímhelyzettel is hangsúlyozott párhuzamában ez a talán szócska arra késztethet, hogy Freud (teljesen soha vissza nem vont) csábításelméletére11 gondoljunk: Az sok úri lány feltehetõen rendelkezik a védelmezõ családi környezettel, ennek ellenére sem tarthatja kellõ ideig távol magát a szexuális megismeréstõl. (Itt a kellõ ideig a nõvel szembeni társadalmi elvárások mércéjével mérendõ, és nem Erószéval!) Meggondolkodtató, és a pusztán a szavak apropóján való iderántottság látszatát is enyhíti, hogy Freud miért éppen a csábítási elméleten és egy nõi páciensei kezelésébõl levont tanulságokon keresztül jut el az (általános emberi) Ödipusz-szituáció felismeréséig.12 Stefan Zweig kortársi visszaemlékezése az úri lányokat övezõ morál kapcsán szögezi le: A Freud elõtti idõkben tehát a társadalmi közmegegyezés axiómává tette, hogy nõnemû lénynek testi vágya nem lehet, míg férfi fel nem ébreszti ilyes gerjedelmeit, ám erre hivatalosan csak a házasság szintén szent kötelékében kerülhetett sor.13 Nem véletlen tehát, hogy Freud az ödipuszi helyzetben fedezte fel azt a terepet, ahol a családon belül: akárha a fantázia terén is, de a vágyak kielégülhetnek. Közben pedig a vágyak elfojtásáért folytatott küzdelem célja és jutalma mindig is jelen van: az anyában, illetve az apában testesül meg, akivel (az ödipuszi konfliktussal való sikeres megbirkózás után) immár, a nemével megegyezõ gyermek azonosulni vágyik. Ez a befelé irányulás intenzitással jár, amiben a kötõdés és a monogámia igényének és képességének gyökereit is megsejthetjük. Míg az úri lány szexualitását szélsõséges centripetalitással, addig a narrátorét ugyanilyen mértéktelen centrifugalitással lehet jellemezni. A vers utcai lány a többszörösen vesztes: az anya jelen-nem-léte következtében gyermeki vágyai nem ütköznek korlátokba, viszont az Ödipusz-harc tapasztalataitól elesve késõbbi kifelé irányuló vágyáramlásai, extenzíven, mélység és kötödés nélkül nyilvánulnak meg, és ezért azt a nem kicsiny árat fizeti, hogy any(j)aként nem találhat egy családon belül identitást saját vágy-uralta önmagával: azaz nem lehet becsületes.14
A vers gondolatmenetében elõrehaladva az ártatlanság elvesztésével párhuzamosan pereg le a minden festék az omnipotens isteni képrõl (értsd orcának is). A záró szakasz Látod, mucus kiszólása melybõl szemrehányással elegyes dekadencia és a narratív közeg által feltételezõdõ (még) ártatlan beszélõtárssal illetve a beszélõtárs ártatlanságával szembeni mérhetetlen irónia csendül ki már az isteni védelem kudarcának, egy impotens Istennek szól: A jó Isten hatalmas és erõs, / De ha a szerelem egy lányt legyõz: / A gyönge lányt nem védi meg // Ha csókot hall: a jó Isten süket, / Ha ölelést lát: ezer szeme vak, / Hadd élvezzen a gyönge lányka csak.
A(z odaképzelt) megszólító romlottságot (sikertelen ösztönszabályozás miatti eltévelyedését azaz: hajlamot) vet a lány szemére. Ez a számon kérõ pedig maga a freudi értelemben vett kultúra, akinek a szemében a házasságon kívül szerelmi életet folytató lány: rossz: persona non grata .
Freud apaszerûen írja le a kultúrát. Civilizáció értelemben egybeolvaszt a kultúrát és a társadalmat és ezt a kultúrát alapvetõen apai tulajdonságokkal jellemzi.15 A Budapesti Iskola (különösen Róheim Géza) nézeteinek ismeretében, amit Freud bemutat az inkább a (felnõttséget sokszor idõ elõtt megkívánó) társadalom, szemben az (mindenkori gyermekségünket lehetõvé tevõ) anyai attribútumokkal felruházott kultúrával: A kultúra ily módon egyfajta anyatípusú képzõdmény szemben a Freud által leírt társadalom szigorával. Így a pszeudofelnõtt ember mindig is két szülõvel rendelkezik, pontosabban mindig két szülõ rendelkezik vele: az otthonosságát biztosító kultúra-anya és a szertelen vágyakat nyesegetõ társadalom-apa.16 Szövegvilágunkban úgy tûnik, csak apa van: otthonosság nélküli nyesegetés. A freudi kultúra, azaz a társadalom nem fair, nem tartja be a szerzõdést: ösztönlemondást követel, de védelmet nem biztosít: ...bizonyos az is, hogy a társadalom a nevelés útján és az erkölcs követeléseivel jóval több gondolatot, érzelmet és vágyat fojtat el az egyénnel és kényszerített bele az öntudatlanba, mint amennyi a társadalmi élet fönntartására és biztosítására szükséges. Az erkölcs parancsaira alapított nevelésnek veszedelmes túlkövetelései vannak az egyénnel szemben mutat rá a feszültségre Szilágyi, A jó Isten megjelenése után jó pár évvel (1912-ben), s a lélekelemzési irodalom ismeretében való egyre növekvõ otthonosságról számot adva, ezúttal a publicisztika nyelvén.17
Mindazt, amit a kultúrának a tilalmak elfogadásának, belsõvé tételének sikere érdekében nyereségként elengedhetetlenül fel kellene kínálnia, a versben hiány és inverzió formájában jelenik meg. Anyai identitásminta eredendõen nincs: Nem volt anyám ki rám vigyázzon; a monogámia pedig legfeljebb a társadalomba idomulás nyomán formálódó dombormû ûrjeiben homoruló mintázatként érzékelhetõ: Mindig kocsmában hált apám. Minthogy a kiemelés szexuális konnotációja nyilvánvaló, az így kerülõ anyahelyettesek megint csak valami egészen mást példázhattak az elhagyott gyermek számára mint ami az anyaság bevett/mûködõ/kívánatos formája.
A társadalomkritikai nézeteit összefoglaló Rossz közérzet a kultúrában címû munkájában (1930) Freud a (keresztény) vallásnak mint a civilizáció létrehozójának, ilyen genézisét adja:
Úgy gondolom, visszautasíthatatlan, hogy a vallásos szükségletet infantilis gyámoltalanságból és az apa utáni sóvárgásból vezessem le, kiváltképpen mivel ez az érzés nem egyszerûen a gyermeki életbõl folytatódik, hanem a sors túlerejétõl való félelem, maradandóan fenntartja. Nem tudnék megnevezni hasonlóan erõs szükségletet a gyermekkorból, mint ami az apai védelmet igényli. [...] Ezt a gondviselést nem tudja az átlagember másképp elképzelni, mint egy monumentálisan megnövekedett apa személyében.18
Szilágyi szövegében a szociális apa feletti és helyetti monumentális apa (hatalmas és erõs) az elfojtás parancsával nem tudja legyõzni Erószt. Mert Erószt nem legyõzni kellene, hanem az Anya/Rossz nõ (Mutter/Dirne) 19 dichotómia létjogosultságának kétségbe vonása által felismerni: A nõ maga az érzékiség: akár utcalány, akár tisztes anya és feleség, végsõ soron ugyanazok az ösztönök irányítják cselekedeteiket ahogyan Erõs Ferenc fogalmazza meg a korabeli nõszemléletre vonatkoztatva a vers tanulságát.20 A vallási etika mögött súlyos feszültségek húzódnak. A szõnyeg alá söprési stratégiával pedig a jó Isten, a gyenge, de tiltó apa a kapu alá kényszeríti, ami az ágyba való.
A kapu a szexualitás kiutasítottságát, saját otthonán kívül-létét szimbolizálja (amint a század eleji polgári családok életérõl nagyjából ilyen kép él a tudatunkban21). Ezzel szemben az ágy a legintimebb színtere két fontos vágyteljesítésnek: az álomnak és a szeretkezésnek (az elõbb emlegetett hálni igében is e két vágyteljesítési forma vetül egymásra). Az ágyban a nyelvi hagyomány e szemléletes artikulációja folytán: ágyon helyett a bennfoglaltságot, anyaméhbeli melegséget és védettséget idézi fel, amit a szerelmi társak az egymással való egyesülésben élnek át újra.22 (A nõi szerelemtárs az, akit a férfi anyaként tud megélni és anyává tehet.) Az alattiság pedig, (Hát megesett, mi el úgy sem marad. / Mindegy: ágyban vagy kapu alatt.) a teljes negatívum: a szerelmi társat lealázott szexuális objektummá alacsonyítja. Megfosztja a lehetõségtõl, hogy anyaként identifikálhassa magát. Meghasítja, és a mesterséges dichotómia Mutter/Dirne23 megalázó pólusára kényszeríti.
A lealázott szexuális objektum terminusa Szilágyitól, Vajda Jánosról írt tanulmányából származik. E patográfiában a lélekelemzés módszerével próbál válaszolni arra, miért bálványozta a nagy költõ apját, miközben anyjával igen hideg volt a viszonya, s fõleg azt kutatja, miért nem olvadt el soha Vajda számára a Montblanc hava. Anyjától való elidegenedését és a fehérnászokat az ödipális konfliktusból származó túllendülõ elfojtásnak tulajdonítja Szilágyi: Az a folyamat ment itt végbe, amelyet Freud az Oedipus-komplexus átképzõdésének (Umbildung) nevez, és amelynek során az affektusnak az apáról az anyára való eltolódása útján az apa hatalmassá, naggyá, csodálatraméltóvá magasztosul, az anya mindezek ellenkezõjévé alacsonyodik. 24
Ebbõl ered a költõ szerelmi életének kettéosztottsága. Akit szeretett mint egykor az anyát -, annál az incesztuózus tilalom miatt nem kereshetett kielégülést: ezek a Montblanc-szerelmek. Kielégülést egyedül a megvetett szexuális tárgyaknál, vagyis a prostituáltaknál találhatott, mivel lealacsonyításukkal feloldódott a tilalom. S ez az a pont amelyen a fentebbi vers interpretációjához is oly sokat adhat hozzá a tanulmány. Ugyanis a gondolatmenet visszafordításával ahhoz a feltételezéshez jutunk, hogy ha egy súlyos elfojtás viheti az embert (férfit) ezen szexuális objektumokhoz, úgy Venus Vulgivaga léte is hasonló forrásokból táplálkozik. A soha meg nem valósul(hat)ó anyaság tragédiája áll a most értelmezés ácsolta, de amúgy immanens lélekszínpadon. Magának a visszafordítás -nak alapja pedig nem más, mint a kitüntetett, szereplírára emlékeztetõ viszonyulás. Ok és magyarázat, férfi és nõ(i) (nézõpont), patológia és poéma.
Kétségtelen érdeme a Szilágyi-versnek az asszociációs gócpontok párhuzamosságában rejlõ kifejezõerõ, amit gyakran a kulcsmotívumok rímhelyzetbe tétele domborít ki. A motívumok pozíciója kétirányú hatást fejthet ki az értelmezésre. Egyrészt oksági viszonnyal erõsíthetik egymást, mint itt: Engem se védett nem volt szíve hozzá. [...] / Látod, mucus, így lettem én is rosszá.; másfelõl viszont a sorok értelmi szembenállása kioltó hatású is lehet, mint a vers leghangsúlyosabb, visszatérõ részében: Nem volt anyám, kocsmában hált apám, / Csak a jó Istennek volt gondja rám.
Az egymásnak feszülõ gondolatokból bontakozik ki egy lehetséges mondanivaló: a monumentális vallás-apa: gyenge apa (impotens). Finoman oszcillál ezzel egy rejtettebb-szervesebb: az anya(ság) mint hiány: szövegformálási szinten a megesik és a nász szavak többértelmûségébe rejtett-védett vágy, mely szavak (családi) környezetüktõl függõen utalhatnak szégyenre és (meg)fogantatásra, a (puszta) testi egybekelésre25 és a házasság szent kötelékére.
E dekadens világszemlélet jó Istenének nincs (már) ereje egyoldalú tiltással megvédeni gyermekét saját ösztöneitõl: nem tudja elhárítani a szülõkkel való (pontosabban nem lévõ) kapcsolat sérültségébõl adódó katasztrófát: a genitális szerelembeli társból (megélhetõ és potenciális anyából) rossz, lealázott szexuális objektummá süllyedést.
|
|
|
|
Kérjük, küldje el véleményét, megjegyzéseit címünkre: thalassa@c3.hu
|
|
|
|
Kérjük, küldje el véleményét, megjegyzéseit címünkre: thalassa@c3.hu
Szilágyi Géza A jó Isten A kapu alatt volt az elsõ nászom. Nem volt anyám, ki rám vigyázzon, A jó Isten hatalmas és erõs, Ha csókot hall a jó Isten süket, Engem se védett, nem volt szive hozzá. Látod, mucus, igy lettem én is rosszá: Szilágyi Géza: Holt vizeken. 1903, Budapest. 51-52. |
|